Rozmár, a söfőr is egyre nagyobb szerepet kap kis életünkben. Már nem csak söfőr ,de hirtelen beszerző is lett. A ’business’ a következő: mi adunk neki pénzt, leadjuk a rendelést, és ő megveszi nekünk a sört :) Cserébe néha adunk neki egy üveggel, és boldog. Egyébként már tudjuk a nevét, aminek láhatóan örül, azóta nehezen ugyan, de beszélget is velünk.

 

Ha minden jól megy, még 2 utat iktatunk be: egy hétvégén Darjeeling, az utolsót pedig valószínű Delhiben töltjük, mert olyan nincs, hogy nem látjuk a Taj Mahalt. Valamint most hétvégére egy viccesnek ígérkező program adódott. Minden vasánap összegyűik pár ’nyugati’, akik itt élnek, hogy közösen kocogjanak kicsit. Ez kb 15 perc futásból és 2-3 óra sörözésből áll… állítólag, de majd kiderül.

 

Nemrég megint voltunk strandolni is kicsit, ami azért itt nem egyszerű. Eddig egy hotelről tudunk, a várostól 1 órányira, ahol lehet venni napi jegyet: medence használat meg ebéd. Nem olcsó, sőt, otthon ki sem fizetnék ennyit érte, de itt néha meg lehet pusztulni a melegtől… Viszont: az ebéd büféasztalos és volt marhasült. Innentől kezdve megnyugodtam, megérte.  Itt jelezném is mégegyszer:

 

Anyu, előre is köszönöm, a lista a következő: felvágott, fasírt és majonézeskrumpli.

 

A vásárlás lett még nagy hobbink. Mindenki bolondnak néz minket, hogy a plázákba járunk, de annyira melós ez az alkudozás dolog, és a bazár hiába olcsóbb, egyfolytában megy a huzavona, hogy most akkor mennyi is a vége. Azok a jólismert márkák, amiket itt gyártanak, mint Converse és Levi’s, még a márkaboltokban is 40%-os árral vannak az otthonihoz képest. Emellett mindent megkapni, amit otthon, de nem minden olcsóbb. 1-2 nyugati márka ruhái itt sokkal drágábbak, mint otthon. Fura.

 

A szúnyogokat továbbra is utájuk, nem tudom, mi van velük, de minden csípés hatalmasra duzzad és 2 órán át nem tűnik el. A tehenek esküszöm egyre többen vannak, valamelyik nap a házunk előtt sétált el az egyik szép komótosan, tök egyedül, este 11kor. Egy 4 milliós, gyorsan fejlődő város bevásárló negyedében…