Vasárnap 7-en (3-an csajok, Geri, Tamás -egyik menedzserünk volt otthon-, Ramesh és Srini, itteni vezetők) elmentünk a helyi Skanzenba. A várostól fél órányira van egy park, ahol minden déli tartomány 100-200 évvel ezelőtti jelegzetes vonásait elevenítik fel. Van ott étterem, bazársor meg a "múzeum rész". ( Szentendreszerűség kb)

Rögtön a kajálással kezdtünk, ugyanis tegnapig nem ismertünk boltot vagy pékséget a lakás közelében, és általában reggel nem ettünk addig, míg el nem indultunk valamerre túristáskodni. Egy ilyen menő parkban, ahová 1 000 HUF a belépő és még 50 HUF, hogy fényképezhess, a kaja kb 200 HUF-ba került. Sima vegetáriánus indiai menü volt, de elképesztően finom, sok és laktató.

A skanzen, az skanzen. Meg lehet nézni milyen házakban éltek, milyen udvaraik voltak, mivel foglalkoztak. Minden kis ház előtt ült egy helyi kézműves, akinek ha adtál kb 100 HUF-t, akkor megmutatta mit tud és tanítgatott is. Ennek eredménye egy jó 20 cm hosszú henna az alkaromon, egy nagy és díszes páva. A legjobb az üvegfújó bácsi volt. Két üveg rúddal szórakozik a lángszóró tüzénél és fél perc alatt "rajzol" neked egy hattyút üvegből. Vagy akár egy istenséget díszes körrel maga körül. Mert kb olyan volt, mintha az egyik pálcával rajzolna a másikra és a rajz 3D-s lesz, üvegből. Eddig hiányoltam a régi indiai kultúrát Chennaiból, hát most megkaptuk :)

Délután elmentünk az Olive Beachre, kikönyörögtük. Nem értettem mi a baj ezzel, miért nem akarnak a helyi kollegák odamenni. Hááát... rengeteg ember üldögél a parton, sok-sok bazár, halat árulnak, amit helyben megsütnek neked, és helyi srácok fürdenek a vízben ruhástól. Csakhogy az egész annyira kaotikus, szegény, koszos és szagos, hogy abszolút nem érzed magad biztonságban. Itt először, mindenki minket bámult, fotózkodni akartak velünk, felhívni a figyelmünket. Őszintén szólva kicsit ijesztő volt, egyedül soha nem mernék odamenni.

Este spanyol étteremben voltunk, Zara: a helyi elit jár oda, csupa gazdag fiatal, nyugati kaja, nyugati zene, nyugati ruházat, nyugati árak. Tapasztalatnak jó, de ennyi elég is volt belőle. A vicc az egészben az volt inkább, hogy vacsora közben egy csótány jelent meg az asztalunkon... az előétel és a desszert ingyen volt, valamint kaptunk rövidet ajándékba, mert Tamás annyira nem díjazta a rovart a tányérja közelében.

Aztán jött az első nap meló... Erről inkább majd külön. Dög fáradtan értünk haza, takarítás, merthogy itt a lakás 2 nap alatt rettenet koszos tud lenni a légkondik-ventillátorok miatt, meg a szőnyeg hiánya is kijön. Mosogépért 5 napja könyörgünk, de mindig csak tumorró. Tulajdonképpen ez itt a leginkább nehéz dolog. Az idegenektől való függés: nem mehetek el sehová, csak kocsival, Rozmárral, aki nem érti amit mondok, nem talál meg semmit a városban és már felhívni sem tudjuk, mert valami nem jó a mobiljával, így mindig előre kell egyeztetni. Természetesen fasza dolog és életemben nem lesz többször sofőröm, csakhogy más, ha kedvtelésből hívsz drájvert, és más, ha függsz tőle, nem is kicsit. A másik, meg hogy nem tudok ruhát mosni, mert 2 kis nepáli képtelen menedzselni ezt a vásing-másing ügyet.

Este megint "jó étterembe" mentünk: Barbeque Nation. Viszont ez meglepett. Nem nyugati árak, nem nyugati kaja, nem nyugati ruha: szimpla indiai 'all you can eat' egy kis csavarral: az előételek máshogy vannak. Az asztalod közepén van egy kivágás, abba tesznek bele egy nagy fémdobozt, tele parázzsal, a tetején rácsokkal. Az előételek nyárson érkeznek, és azokat ott sütögeted az asztalod közepén. Addig hozzák a különböző nyársakat és mellé a köretet, amíg le nem hajtod a kis zászló tetejét az asztalodon. Ekkor jöhet a svédasztalos indiai konyha. Mindez fejelnkét kb 2 500 HUF-ért, mindennel együtt.

A sok evésnek viszont megvan a maga átka. Kb hajnali 3ig nem bírtam elaludni, pedig kegyetlen fáradt voltam, Geri meg reggel kicsit szenvedett a gyomrával, Emi el sem jött velünk, mert tegnap du rákattant a Masala ízű chipszre és az első körben még megterhelő lehet... Zsófi csinálja jól, ha tudja, hogy nagy kajálás jön, előtte lenyom egy feles házipáleszt, és semmi baja. El fogom sajátítani a módszert, mert a délelőttök hasfájással, gyomorégéssel telnek, viszont a sikitós hasmenés még eddig elkerült :)

Képek nemsokára, gyűjtögetem a furcsaságok listáját, és Somi: nincsennek itt elefántok, állítólag másmerre jának. Majd megkeressük őket, Geri most elindul nyugatnak, neki előbb lesz esélye spanolni velük. Puszi