Nem kis ijedtséget okoztunk azzal, hogy teljesen magánúton leszerveztük július utolsó hétvégéjét Kochiba, és nem modntuk előre. "Dehát szóljatok, mi segítünk, mident elintézünk!" És tényleg. A szállást meg a repjegyet megoldottuk, de kaptunk sofőrt, teljes programtervet két napra és 6 óránként jelentettek rólunk az itteni managereknek, hogy még egyben vagyunk.

Appu, a 21 éves helyi sofőr nemigazán ismerte ki magát Fort Cochinban, alig találta meg a szállást, viszont azt tökéletesen tudta, hol lehet alkoholt kapni. Ugyanis mind Chennaiban, mind Keralában, nem lehet a boltokban még sört sem találni. Külön "Vine Shop"-ok vannak, ahol kb 200-300 féle alkoholt lehet vásárolni, persze csak miután átverekeded magad a tömegen, és lányként szinte tilos odamerészkedni. Emi azért túlélte :) A hoszteltulaj, Santosh, valahogy kilóg a sorból, még az arca is inkább európainak tűnt, mint helyinek. Sokban járult hozzá ahhoz, hogy tényleg kényelmes és kellemes legyen a hétvége. Figyelt ránk, mindent elintézett telefonon, még az időnket is ő osztotta be helyettünk.

Szombaton 8ra jött értünk a kisbusz és vitt minket a hajókirándulásra, Backwaters!!! Az egész hely a tenger által kialakított kanálisokból áll, a víziösvények közt pálmafaligetek, kisebb falvak. A hajó, amivel mentünk, pálmalevelekkel fedett, 25 fős turistahajó, egyszem 40kg-ós helyi hajtotta, egy 3 méter hosszú bambuszrudat szúrt le a vízbe, majd nekitámaszkodott teljes testtel és "eltolta" a hajót. Ezt a mozdulatot ismételte párpercenként, 5 órán át.

Nem tudom visszadni a helyet, nem is akarom, remélem valamennyire a képek majd megteszik. Néha kikötöttünk, hogy megmutassák közelről hogyan élnak a helyiek, és mivel foglalkoznak. Geri megpróbálkozott a kötélfonással, nem egyszerű, mégha annak is tűnik. Kaptunk helyi kosztot is, banánlevelen tálalt rizs, mindenféle szósszal meg zöldséggel, persze kézzel evős móka volt. A mosogatás zseniális. Ha valaki befejezte, levél maradékkal együtt kettéhajt, majd bedob a vízbe, jó lesz az a halaknak.

Vasárnap reggel 6kor indultunk Appuval Periyarba. 5 órán át utaztunk, közben átszeltük az egész tartomány. Csatorna labirintus, rizsföldek, gumifa erdők, teaültetvények, majd fel a hegyre, vízesések, durva szerpentinek. Appu majdnem szívrohamot kapott, mikor Geri átvette a kormányt kicsit, és kipróbálta milyen jobboldalasan vezetni, természetesen a szerpentinen. Kerala "nyugatmentes" tartomány, nincsennek gyárak, meg multik, teljesen más az összkép, főleg a keresekedelemből élnek. Sokkal tisztább és természetesebb hely volt mint az eddigiek. 

Végre megérkeztünk, elsőként naná hogy az elefántokhoz kell menni. Kb 1800 HUF-ba került fejenként, hogy fél órán át utazzunk az elefántokon, meg fényképezkedjünk velük. Teljesen biztonságos volt, és hihetetlen élmény. 2 hölgyeményen utaztunk, 5 idomár társaságában. Emit nagyon nehéz volt lebeszélni az elefánt elhozataláról, az sem hatotta meg, hogy nem fér be az apartmanba, majd alszik kint vele az udvarban. Még az egyik idomárt is megfűzte, hogy adja neki szépen Usát, a fiatalabbikat.

Utána rohantunk a híres-neves parkba, ahol szintén hajótúrára lehet befizetni, és megnézni a parkban "vadonélő" állatokat. Ezért utaztunk annyit, sajnos hiába. Ugyanis az összes jegy elkelt, és aznap már nem volt több hajóút. Akadt egy kisebb járgány ugyan, de hiába könyörgött, sírt Zsófi meg Emi az officereknek, azt nem adták oda nekünk, mert veszélyes, nemrég ( Leo, kérlek most ne figyelj) 40en haltak meg balesetben, szigorúak a követelmények, nem mehetünk.

Szomorúan ücsörögtünk ott, hogy akkor jó, menjünk haza, mikor Zsófi észrevette, hogy egy majom ül mellette, önfeledten rágcsálja a rágóját és szorongatja a Fenistil géljét. Megpróbálta elhesegetni, de a majom erősebbnek bizonyult. Az újabb 5 órás utazás annyira nem volt kellemes, de csak hazaértünk, gyors vacsi meg futás az előző nap vásárolt ingekért, merthogy azokat rád is igazítják.

Hétfő reggel 3kor kellett kelni, hogy kiérjünk a repülőhöz, kb 20 perc alkudozás Appuval a díjáról, kávé, várakozás. Most először futottunk bele magyarokba, hajnali 5kor, a keralai reptéren. Morgan Stanley-sek voltak, őket kellett volna alapból felkutatni Chennaiban, szintén itt dolgoznak, közös ismerős ajánlotta, majd segítenek jó helyek felkutatásában. Fél 10re értünk vissza Chennaiba, irány az iroda...