Szerdán „ünneplőben” kellett jönni, mert egész napos heppöning volt. Az új buyerek kaptak egy félnapos „Nokia” kiképzést a sokcsillagos Shelton Hotelben, ahol Tamás és Kevin is laktak. Addig mi pihenhettünk. Majd utána jött az, amit sokáig nem felejtek el: ünnepség Kevin tiszteletére. Ezen a parádén már a teljes indiai PC részt vett, az 5 európai (3-an csajok, Tamás és Kevin) díszvendéggel, tehát első sor. Kevin próbált minket felkészíteni és ajánlgatta a rövideket, de hát csak nem lehet olyan durva… Amíg vártuk, hogy elkezdődjön, dumálgattunk a helyi srácokkal és megtanítottak pár szót: Szia: Vanakam, Köszi: Nándri, Let’s go: Va Polam. Tuti nem így írják, de így kell kimondani, Tamil nyelven. Nagyon jóarcok az itteni kollegák.

 

Elképesztő volt az egész. Aki akart, jelentkezhetet egy műsorszámmal és előadhatta. Voltak együttes éneklések, tánc formációk, szentének kántálás, magántánc, és valamiféle játékok. Volt egy srác, aki egymagában összefoglalta és előadta azokat a Bollywood-i videóklippeket, amik a Youtubon olyan népszerűek. A legdurvább a helyi főfőnök magánszáma volt: Srini szintetizátoron játszott "népdalokat", szigorúan egykézzel vagy 20 percen át, mindenféle aláfestő zenére… és bírd ki röhögés nélkül. Tünemény egy ember, de ez nagyon durva volt. Videókat küldöm majd.

 

Persze minket is bevontak, Tamás indiai szavakat tanult, Kevin kareokizott nekem meg mindenféle kérdésre kellett válaszolni mindenki előtt: mi a kedvenc édességem, mitől félek, stb. Meg, hogy mi a kedvenc helyi kajám, és a „Dosa” válasszal meg a 3 megtanult kifejezéssel nagy sikert arattam. A „Dosa” hatalmas palacsintaszerű tészta rizslisztből, helyi paprikáskrumpli szerű cuccal töltve, csíp rendesen, reggelire eszik. Lényeg, hogy nem égtem, sőt, örültek, hogy kezdünk beolvadni.

 

Később jött az evés, ivás, diskurálás. Nagyon-nagyon kedvesek azok a buyerek, akik Emivel meg velem dolgoznak. Mindenre kíváncsiak, mindenben segítenek. Kérdezte az egyik, milyen cigit szoktam szívni, másnapra hozott nekem 2 doboz mentolos, hosszú cigit. Szinte megtisztelve érzik magukat, hogy mi ezt az egész utat kalandnak és lehetőségnek fogjuk fel, és tényleg szeretnének tenni azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Tanácsokat adnak, hasznos infókkal látnak el.

 

Csütörtökön egyetlen meeting alatt sikerült átstruktúrálni az  IT csapatot, talán így már rendben leszünk. Egész nap meetingek, tréningek voltak. Aztán meg Kevin elvitt minket pihenni egy kicsit, vacsorázni, beszélgetni. Pénteken pedig utaztunk: GOA-ra, csakúgy. Geri, Tamás, Zsófi, Emi meg én. Hihetetlen hétvége volt, nem is akarom egyedül elmesélni, csak meg kell várni Gerit, amíg visszaér Chennaiba… na ez is vicces sztori ismét :)