Irány a híres goai vasútállomás. Az utolsó 20 km-t egyirányú, 1,5 m széles földúton tettük meg. Állomáson egy lélek se, DE. Egy. Az mondja is rögtön, hogy Cancelled, sorry.

How to get to Cochin?

Maybe from Madgao station, donno.

 

Mégcsak 2 órát taxiztam, de jön a 3. Madgao sztésön, jegyvásárlás.

Nem túl bizalomgerjesztő, de Mumbai már kifogott rajtam, ez a vonat dolog nem fog.

DE.

 

Néhányan lenézően arrébb hasogatnak a már-már jól elfoglalt alvóhelyemről. Majd 3 Rádzsásztáni fickó befogad. Majd jön még 3. Meg még néhány, ismét nyomasztóan egyedül vagyok ezekkel az európai dolgokkkal (angol, fehérbőr sat)

Végül az tette be a kaput, amikor valamelyik srác kutyája a potenciális ágyamba helyezte a benne már felelslegessé váló darabokat.

 

Ok, hagyjuk ezt a kalandozást, menjünk csak vissza a jó öreg csenájba, még biztos van repülő.

 

Van. Kedden. (Most vasárnap este van). Na jó, átszállással hétfő reggel is… Valószínűleg, jegyiroda zárva. Goa önkörmányzata vendégül látott hát még egy estére (kinizsi kollégium és gólyatábor közti színvonal kábé), másnap meg haza a már jólismert és szeretett Mumbain keresztül. Hóm, szvít, hóm. És heppi end niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiincs? De van: csak eljutottam Keralába valahogy, de ez már egy következő sztori.