1.  Az indiaiak mikor helyeselnek, OK-znak, egyetértenek veled, akkor NEM úgy bólogatnak, mint mi, fel-le, hanem apró végtelen jelet írnak le a fejükkel, ami sokkal inkább hasonlít a magyar nem-re, vagy még inkább a „nemigazán-nemtudom-nem tetszik” válaszunkra. Természetesen folyamatosan értetlenkedünk, hogy miért nem tetszik nekik az, amit mi mondunk, aztán néhány másodperc múlva persze leesik, hogy megértette és egyetért velünk… Ez annyira szokatlan mozdulat, hogy nem is igazán tudjuk leutánozni, sőt…  mikor Geri megpróbálta ilyen furán rázni a fejét, még a fenekét is riszálta hozzá, akaratlanul :)

2. A motor a legpraktikusabb jármű ebben a nagyvárosban. Bárhol el lehet vele férni, akár a járdán is, elég hangos a dudája, és egy egész család el tud menni vele. Általában ketten ülnek rajta, de elég gyakori a következő felállás: papa ül elől, az ölében a fiával, mögötte a mama, mindkét lába baloldalon, és ha a második gyermek 3-4 éves forma, vagy annál idősebb, akkor a két szülő közé van beszorítva, ha viszont 3 év alatti, akkor mama ölében utazik, a motor baloldalán. Puducherryben egy „európai” családot is láttam így utazni egyszem motorral.

3. Egy hét alatt nem láttam olyat, hogy egy férfi megérintett volna egy nőt az utcán. Állítólag smárolniuk egyenesen tilos közterületen.  Egy kolléga elmagyarázta, hogy egy nő bármikor hozzáérhet egy férfihoz, mármint utcán, de nem jellemző. De!!! A férfiak folyamatosan fogdossák egymást, és ez engedett, sőt, normális. Egymást átölelve sétálgatnak, fogják egymás kezét, simogatják egymás combját. Ez itt teljesen rendben van, nem melegek, csak pasik. Bár az utikönyv szerint elég magas a homoszexuálisok aránya Indiában. Vicces mikor megfeledkezünk magunkról, elképedünk két kolléga „közvetlenségén”, ők észrevesznek minket és szétrebbenek.

4. Elefánt itt nincs, de tehén, az rengeteg. Főleg a külvárost lepik el, és oda mennek, ahová akarnak. Általában fekszenek az út szélén, a járdán, vagy az út menti szemétből lakmároznak. Eddig egyszer kellett satuféket tolni, mert egy fiatalabb tehén úgy döntött, hogy átmegy a túloldalra előttünk. A legviccesebb, mikor a szembejövő forgalmat elválasztó betoncsíkon napoznak. Ha még picit kijebb megyünk a városban, az már a kecskék földje. Szabadon rohangálnak, betonkerítések tetejéről figyelik az embereket, és mindent megesznek, amit találnak. A kutyák itt labdába se rúgnak.

5. A nők általában szárit viselnek, vagy ujjas tunikát pizsamagatyával, nagyon ritka a farmer-póló kombó. A férfiak 90%-ban ingben vannak, a póló nem annyira jellemző. Általában normál nadrágot hordanak, de legalább 2 számmal kisebbet a kelleténél. Nagyon kemény, hogy sokkal durvábban feszül a fenekükön a gatya, mint otthon a hölgyeményeken. A másik jellemző lenti viselet pasiknak a kendő. Lepedő nagyságú és kinézetű anyagot tekernek a derekuk köré, majd a felénél visszahajtják, és elől begyűrik valahogy. A szegények csak ilyet hordanak, a cipő nem egyértelmű errefelé.

6. Minden apró feladatra van ember. Az irodában van egy nő, akinek az a munkája, hogy áll a kávégép mellett, és mikor kávét innál, megnyomja a gombot helyetted. Az ATM-eket biztonsági őrök védik 0-24-ben, ezért este rengeteg faszi ül a járdán, műanyagszéken, és alszik egy autómata előtt, szolgálatban.  WC-s nénikből egy egész hadsereg kijön, a boltokban kb néyszer annyi eladó van, mint otthon, így egyszerre akár 3 is rádrepül (az eddigi rekord 7), hogy segítsen és pakoljon helyetted mindent.

7. A recepciósunk… Annyira durva szegénykém, hogy azon nem lehet nem nevetni. 150 cm-es kis nepáli srác. Nem igazán beszél sem angolul, sem a helyi nyelveken, így senki sem érti, mit mond a másik nepáli recepcióson kívül. Nem tudja mi az utca címe, ahol dolgozik, nem tud elmagyarázni semmit, az egyetlen értelmes szó, ami kijön belőle, az a tumorró. Mivel még mindig nincs mosógépünk, leadtuk a szennyest, hogy 1 napon belül mossák ki. Mikor este visszaértünk, kérdeztük, hol a ruhánk. Mondta: tumorró. Okés. Erre meg már Geri rég átvette őket…

8. Otthon kiskoromban azt mondták, hogy azok az indiai nők viselnek piros foltot a homlokukon, akik már férjhez mentek. Hát nem. Itt mindenféle jelzés van ám. 1 piros pont, 2 piros pont, hosszanti piros vonal, sárga folt, fehér folt halványan, fehér folt erősen, közepén piros ponttal, de olyat is láttunk már, hogy az egész homloka fehérre volt feste. Állítólag ez jelzi, hogy az emberünk melyik istennek imádkozik először: Siva, Visnu vagy Brahma, vagy az ő egyik inkarnációjuk, fiúk, bárkijük a mindene, és csak aztán jöhet a többi. Innen tudom azt is, hogy amit Somi kiválasztott nekem a blogra, az elefánt fejű isten: Ganesha, the Lord of Success :)

9. Rengeteg a félvér: indiai és távol-keleti keverék. És általában pincérek. Teljesen kínai vagy mongol az arcuk, de olyan a bőrük és a hajuk, mint az indiaiaknak. Najó, aztán kiderült, hogy ők már régesrég ilyenek, nem most keveredtek, merthogy van két tartomány északon, Tibet felé, és ők onnan származnak. Ami viszont még nagyon durva, hogy itt az lehet sztár, akinek kellően világos a bőre, így már piacra is dobtak egy krémet, ami a pigmenteket baszkurálja, és a használat során konkrétan kifehéredik az arcbőröd. A pasik előszeretettel használják.

10. A Nokia egy irodaparkban van, a 2 torony egyikének 4. emeletén. Elég magasak ezek az épületek, rengeteg irodával, nagy a forgalom és szigorú az ellenőrzés. Nekem jelenleg 4 kártyám van, hogy be tudjak jönni, de nem ez a legfurcsább. Hanem az utca felöli kocsibejárókkal szemben elhelyezett homokzsák barikád: egy-egy őr áll mögöttük és a homokzsákok tetejéről egy duplacsövű puska mered a belépőkre. Nem hittük el, hogy ilyen van, és mégis.

Egyelőre ennyi.