India... Mindenki azt mondta, hogy egy kultúrális sokkhatás ér majd minket. Hát eddig még nem történt meg, inkább érdekes ez a világ, mint sokkoló, de legalábbis egy hatalmas káosz.

A kaland azzal kezdődött, hogy Brüsszelben, a nagy rohanás közepette valahová eltettem a telefonom, na azóta nem találom. Vagy a reptéren tűnt el, vagy az indiai repülőn, lényeg hogy sosem látom viszont... Az út másik érdekessége egy jó kis légörvény volt, ami előbb 5 percig cefetül rázta a gépet, majd úgy megdobta, hogy mindenki kb 20 cm-re felemelkedett az ülésről, persze önkéntelenül. Egyrészt vicces volt a hullámvasút érzés, másrészt nagyon ijesztő mikor 90-100 ember egyszerre sikít. Bevallom, eléggé megijedtem.

Az apartman, amit kaptunk, nagyon tágas, a szobák rendben vannak, a konyha gáz. 3 erkély van, ebből egy használható valamennyire. Mindenhol kő van, sehol egy szőnyeg, az ablakok kicsik, és ebben az egyetlen lakásban 4 klíma és 6 ventillátor van. A villanykapcsolók működése rejtély, körülbelül 25-30 van összesen. Az angol WC nagy kincs, ahogy az ivóvízes ballon is. 3 hópanapra megteszi.

Rettentő fülledt a levegő, most kb 35 fok van, ami kibírható. Bent vagy a lakásban / irodában / kocsiban, és élvezed a 20-22 fokos hőmérsékletet, majd hirtelen kilépsz a szabadba és megcsap ez a dögmeleg, és olyan mintha nem kapnál levegőt, valamint érzed, ahogy megindulnak az izzadságcseppek a bokád felé.

A kaja egészen kellemes, de lehet csak azért gondolom így, mert még nincs semmi bajom. Az ebédet enyhén csipősnek kértük, és még ez is megizzasztott rendesen. Rizs, kenyér, zöldséges szószok, masszák, krémek és némi csirke az alap, de a nyugati láncok európai kínálata is elég népszerű errefelé. Itt teljesen más vegetáriánusnak lenni. Sokkal több és változatosabb a húsmentes felhozatal mint otthon. Éééés laktatóbb, pedig negyed annyi adagok is bőven elegek, mint otthon.

A város önmagában a legdurvább: káosz. A teljesen modern, őrzött épületek, a mieinkhez hasonló normál házak, a lepukkant tömbök, valamint a nyomort megtestesítő tákolmányok és rengeteg törmelék teljesen kaotikus elrendezése alkotja Chennait. A közlekedésről két nagyon fontos dolgot lehet elmondani: 1. TETRIS: sávok??? ugyanmárazminek!!! Mindenki ott megy, ahol elfér, biciklis, buszos, tuk-tukos ( sárga, 3 kerekű minitaxi, mezítlábas sofőrrel az orrában), motoros egyaránt. 2: DUDA: a folyamatos dudálás. Ami szórakoztató benne, hogy számunkra teljesen logikátlan módon működik. Mikor bevág valaki elénk, meg se rezzen a sofőrünk. Mikor azonban üres az út előttünk és egy szerencsételen motoros robog tőlünk 2 méterre, na akkor meg nyomja rendesen.

Ha egyszer szeretnél kiszúrni egy indiaival, tedd tönkre a dudát a kocsijában, tuti felrobban. Vagy mikor egy teljesen hétköznapi "tesco" szerű boltban válogatsz a termékek közt és konkrétan 7-en állnak körbe és várják, hogy segíthessenek, ne kérdezz semmit és magad vidd el a zsákmányt a kosaradig :) Én azzal borítottam ki a portásunkat, hogy közöltem vele, nem kérünk napi szobatakarítást. Képtelen volt megérteni, hogy miért nem jöhet be minden reggel az 5 fős személyzet, hogy kipucolja a lakást. Hát mert nem takarítanak, csak maszatolnak, azért!

Első körben ennyi, az irodáról majd külön írok, az megér egy önálló bejegyzést. Üdv mindenkinek, csók a családnak.