Pénteken kaptunk egy 40 perces eligazítást a HR-től: hová mehetünk egyedül, hová mehetünk helyi kíséretében és hová ne menjünk sosem, mert az nem jó. Hétvégére Puducherry-t ajánlották, a város régen francia gyarmat volt, kicsit elüt a többi helytől és nagy ott az élet. Valamint "tax free zone" :)

Puducherry 3 órányira van délre Chennaitól. Sokáig autópálya szerű úton mentünk, ahol a tetris játékot felváltotta a gameboy: minél gyorsabban kerüld meg az előtted haladókat, szlalomozz ezerrel és ha dudálás nélkül sikerül megelőzni valakit, akkor az plusszpont. Ja, és természetesen bármelyik irányból lehet előzni.

Az út mellett időnként felbukkantak kisebb települések: betonból összetákolt épületek, és rengeteg bazár alkotta valamennyit. India a bazárok földje. Ha leszedtél 3 kokuszdiót a fáról, akkor már csak egy rongy kell, leülsz a földre, leteríted a rongyot, rá a szajrét és már árulhatsz is. Mindent meg lehet találni: ruhát, készételt, gyümölcsöt, ivóvízet, személyes kedvencem a vasaló bodé: odaviszed a ruhád és helyben kivasalják neked azzal a régi, nagy, nyitható vasalóval (áramot nem igényel).

Később a normál autóút az erdőn át kanyargott. Itt is párházas falvakon haladtunk át, de ezek... pálmalevélből és itt-ott téglából, vályogból alkotott viskók vagy mik voltak, rengeteg szemét, állatok bóklásznak mindenfelé - tehenek, rengeteg kecske és barna színű birkák - gyerekek játszanak a sárban... Főleg a szimplán pálmalevélből épített bungallók leptek meg, amikbe csak négykézláb lehet bemászni. A másik: nem tudom, hogy hívják azokat a jelzőket otthon, amik az út mellet vannak 100 méterenként, fehér műanyag oszlopok, fekete csíkkal és fehér vagy piros fényvisszaverővel. Na itt is van ilyen: a fákra festenek fel 1 méteres sávban sakktábla mintát, az egyik oldalára piros, a másik oldalára fehét csillag matricát nyomnak, és voilá! Szerintetem tuti az a lényege, hogy megfogja az előzés során elszabaduló kocsikat...

Végre elértük a várost, illetve előbb a "spiritulális parkot", merthogy itt van egy olyan. Szép nagy park, védett, közepén egy hatalmas arany gömb, ami 12 meditációs szobát rejt, de oda csak az mehet be oda, aki komolyan gondolja... A park lényege, hogy az mindenkié a Földön, oda lehet költözni és megvilágosodni.

A város maga nagyon élénk, a part ( végre láttuk az óceánt:), tele van árusokkal és koldusokkal, rengeteg túrista van arra ( végre láttunk más fehér embert is :), sokkal kisebbek az utak mint itt, élhetőbb, rengeteg a bazár meg bolt, nem lehet dudálni a part mellett ( végre láttunk duda tiltó táblát :), és ott valahogy nem tűnik furának európaiként sétálgatni az utcákon ( végre ilyet is csináltunk :)

Képekről küldöm a linket lassan...

Vacsoráztunk is, jó kis indiai mindenfélét, nagyon jó volt, meg bőséges, meg élvezetes éééés tanulságos: ne harapj rá a zöldchilire. Hülye fejemmel nem figyeltem és szérágtam egy csíkot belőle. Soha ilyen fájdalmat nem éreztem még a számban. Mintha a nyelvem tövéből kimart volna egy darabot. 10 percig szenvedtem rendesen, 15 perccel később már semmi... Illetve órák múlva jön ismét: ez a kétszer csíp dolog, ez él bizony és nem vicces!!!

Söfőrünk, Rozmár (ennyit értettem a nevéből) egyre több gondot okoz: nem tud angolul, folyton eltéved és ha este hívod, hogy "gyere ide, mert el kell mennünk", akkor jön a: tumorró-tumorró és lerakja. Puducherryben 40 percet keringtünk mert nem volt képes megtalálni az éttermet, amit 20szor magyaráztak el neki telefonon. Le fogjuk váltani szegényt, de mit tegyen az ember ha szegény azt is alig érti meg, hogy airport... és ez egy lényeges pont... Geri?

Rozmár középen